Vagyonadó párti vagyok, habár ellenérdekeltnek látszanék. Végül is a „milliárdosok kormányának” tagjai, akik bevezetik szintén ellenérdekeltek. A legjobban meg a „szegények pártja” támadja, akiket elvileg nem érint. Tele vagyunk paradoxonokkal. Igaz, egyesek szerint szakmailag elfogadhatatlan a javaslat, és biztosan találnának olyan szakmát, amelyikre ez igaz.
Rengeteg érvet tudok mellette. Aggódtam is, hogy Kotmányunk bírósága elmeszeli, ami az eredeti javaslatnál biztosan be is következett volna. Így több az esély.
Az eredeti elképzeléssel megint a szabálykövetők jártak volna rosszul. Mi magyarok világcsúcstartók vagyunk a szabályok számában, de csak azért, hogy az egyre kevesebb szabálykövetőnek minél nehezebb legyen betartani őket. A szabályszegők pedig egyre jobban érezzék magukat, hogy még többet szeghetnek meg. Nem a szabályok száma határozza meg a rendet, hanem azok betarthatósága és betartatása. Nálunk csak ez a két kritérium hiányzik.
Egy érvet tudok az adó ellen is. Azért nem volt érdemes megcsinálni, hogy jövőre eltöröljék. Ahhoz túl drága a bevezetés.
Az én vagyonadóm
A vagyonadó mai formájában nem teljesen hatékony és igazságos. Akkor lenne az, ha mindenki fizetne 0,1 százalékot minden ingatlanjára, hajójára és repülőgépére, ez esetben egy 30 milliós lakás évente fizet 30 ezret, egy 3 milliós 3 ezret, havi 250 Ft-ot!!! Akinek van 200 db 29 milliósa, az meg sokat. Ez arányos és igazságos.
Ez akkor lenne elfogadtatható, ha a kormányzat feketén-fehéren igazolná, hogy ez a becsületes adófizetőknek nem kerül semmibe. Elveszünk egy családtól havi 1000 Ft-ot, és járulékvonalon visszaadunk neki ugyanennyit. A nyugdíjasokat ez nem vigasztalja, de őket máshogy segítik. A csalók pedig vesztesek lesznek, nem adunk vissza semmit, mivel nem fizetnek sem járulékot, sem adót.
Jótékony változások és veszteségek
Mint mindennek, ennek is lesznek vesztesei. Sok választásunk azonban nincs, mert még ha Bajnaival kerülök is egy platformra, ki kell mondanom: vagy teszünk végre valamit, vagy mindannyian vesztesek leszünk. Erre mondják, hogy tegyünk, de miért pont a vagyonadó. A vagyonadóra nem az 50 milliárd tervezett bevétel miatt van szükség, még csak nem is a társadalmi igazságosság, és a csalók adóztatása miatt, habár ezért is megéri, hanem változásokat indíthat el, amin nyerhet a társadalom. Szerencsére ezt a Fidesz is tudja, mert Matolcsy is beleírta programjába, csak a populizmus kísértetével kéne megbirkózni.
Ezek nem lesznek forradalmi változások, az ingatlanhoz kapcsolódó szokások nehezen módosulnak. Az adó azonban racionálisabb ingatlanstratégiára ösztönöz, és hatékonyabb ingatlanvagyont eredményez. A lakosság birtokában lévő tőkét sokféleképpen lehetne hasznosítani, nálunk - a már magas saját tulajdonú lakásállomány miatt - a lakásvásárlás nemzetgazdasági szinten az egyik legkevesebb haszonnal járó befektetés. A saját otthon persze nem csak gazdasági, hanem érzelmi döntés is, és mi magyarok nagyon ragaszkodunk hozzá, ezzel is kifejezve biztonságra törekvő életstratégiánkat. Ezt használják ki a politikusok és az építőipari lobbi. Szeretnek a kereslet jótékony hatásairól beszélni, ehhez persze állami támogatás kell. A lakások felépülte után a kereslet eltűnik, és újabb állami beavatkozásokkal lehetne egészségtelen szinten tartani. Ha a korai 2000-es évek lakásépítési boomja helyett a lakosság az önrészként felhasznált több százmilliárdot nemzetgazdaságilag jobban hasznosuló befektetésekbe teszi, ma több elköltendő pénzünk lenne. nem is beszélve az azóta is bennünket terhelő kamattámogatási kiadásokról és a devizahitelesek problémáiról, amibe majdnem belerokkant Magyarország. A fölösleges építőipari kapacitások meg a másik pofont adják. Etikátlan piac, fekete foglalkoztatás, körbetartozás és társai. Ma már látható, az állami otthonteremtési támogatás inkább politikai haszonnal járt, mint gazdaságival. Jobban járnánk, ha az állam máshova fektetné ezt a pénzt.
Amikben hosszabb távon pozitív változások remélhetők
A hosszú táv homályos megfogalmazás. Ezzel kapcsolatban csak egy biztos mondás van. „Hosszútávon mind meghalunk.” Mégis, matematikailag leírt jelenség, hogy jelentéktelennek látszó változások ”hosszabb távon” nagy változásokat eredményezhetnek. Könyvtárnyi irodalma van például a fogamzásgátlók társadalmi hatásának. Ebből eredeztetik a családok szétesését, a női szerepek változását, és így a modern világ problémáinak jó részét. Még ha ezt figyelembe is vesszük, egy ezreléknyi adótól butaságnak látszhat jótékony változásokat elvárni. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy ez a minimális adó milyen érzelmi viharokat kavar. A lakásoknak ennél sokkal magasabbak a fenntartási költségei, mégis ez a kis rész fáj mindenkinek. Mert ez olyan költség, amit minden körülmények között fizetni kell, és ha nem fizetjük, előbb-utóbb elárverezik a házat a fejünk fölül. Ez nagyobb kényszer bárminél, legyen az akár csak 1 ezrelék.
Mikben indíthat el változást az ingatlanadó?
- Ma sokkal több pénzt fektet a lakosság ingatlanokba, mint amennyi hatékony lenne nemzetgazdasági szempontból. Az ingatlan, amit nem hasznosítanak vagy nem terhelnek jelzáloggal, nemzetgazdaságilag nem hasznosul. Ma rengeteg ilyen holt tőke van nálunk. Jóval több, mint máshol és ez sem adott semmilyen védettséget a válsággal szemben, sőt tetézte azt.
- Ma a lakosság befektetési portfóliója egészségtelen, túlzott benne a lakásvagyon, és így nagyon kitett az ingatlanpiac válságának.
- Az ingatlanmánia a legszembetűnőbb példája a magyarok biztonságra törekvő életstratégiájának, amivel nem lehetünk sikeresek. Emiatt alacsony a mobilitás. Már fiatalkorban rugalmatlanná válunk, mert a szülők célja, hogy gyermekeik saját lakásba költözzenek.
- A túlzott lakásbirtoklás miatt nem tud bérlakáspiac kialakulni. Mindenki meg van győződve róla, hogy gazdaságilag racionális saját lakásba költözni. A jelenlegi válság, pedig rávilágított ennek árnyoldalaira. Égbeszökő törlesztő részletek, leértékelődő ingatlanok és a korábban a lakás vásárlására használt tőke és annak hozamának hiánya. Akinek ma nem ingatlanja, hanem pénze van, igazi király. A bérlakáspiac természetesen nem az idősek sportja, hanem a fiataloké kéne legyen, akiknek sokkal többet kéne érjen a pénz, amit lakásra fordítanak, mint a lakás. Sajnos a magyar fiatalok életstratégiája öreges.
- Ma a kiadási céllal vásárolt lakás a legrosszabb befektetetés a piacon. Ennek hozama 5 százalék körüli, ennek ellenére sokan vásároltak ilyen célra lakásokat és sokan kedvezményes kamattámogatással. A kedvezményes lakáshitelek kamattámogatása az államnak iszonyatos terhet jelent (kamatszinttől függően 200-400 milliárdot az elmúlt években), aminek egy részét a jómódúak veszik igénybe.
- Kisebb, de a lakosság igényeinek megfelelőbb ingatlanállomány alakul ki, kisebb nemzetgazdasági befektetési igénnyel, az így felszabaduló tőke hatékonyabb befektetésekben hasznosulhatna. A rosszabb lakások elértéktelenednének, a jobb minőségűek, jobban hasznosíthatók felértékelődnének.
- A Budapestet sújtó magas adószint felértékelhetné a vidéki életet.
- Az adó legnagyobb vesztesei lehetnének a budapesti nyugdíjasok, akik nagy és drága lakásokban élnek. De ők is nyerhetnének azzal, ha képesek lennének egy bevételeiknek jobban megfelelő lakásba költözni. Nekik azonban kiskapukat hagynak.
- A nyugdíjasok lakásainak megadóztatása járhat jótékony következményekkel. A legpozitívabb hatás lehetne, ha nagyszülők eladnák lakásaikat és összeköltöznének gyerekeikkel. Ez segítene az óvoda kérdésén, és a családok összetartozását erősítené. Igaz, ez lassú, és nem garantálható fejlemény, de ez lenne a legnemesebb cél, amiért Magyarországon adót vetettek ki.
