Igazából még soha nem örültem gyilkosnak. Amikor először láttam a Sakál napját, az összes gyerek a vidéki moziban a gyilkosnak szurkolt. Én voltam az egyetlen, aki a rendőröknek. Most a gyilkosnak szurkoltam. Hogy ne roma legyen. A kiskunlacházi gyilkosság egy szörnyű ügy, csak akkor lehetett volna még szörnyűbb, ha roma az elkövető és az egész a cigányság elleni még nagyobb ellenérzés szimbólumává válik. Hál istennek ez nem következett be. Azt hiszem legtöbben fellélegeztünk. Persze egy ilyen gyilkosságot is elkövethet roma, magyar, kínai vagy bármilyen más nációhoz tartozó, mert gyilkosságok vannak, voltak és lesznek. Azzal még önmagában nincs baj, azzal már annál inkább, ha ez még súlyosabb dolgokat indít meg és félő volt, hogy itt bekövetkezik.
Az eddigi esetek tanulsága
Jó lenne tanulni az ilyen ügyekből. Azt, hogy a kisebbségnek és a többségnek, nem kell a hisztériát kelteni. Nem kell farkast kiáltani, minden neszre, mert a nyugalom ma mindennél fontosabb. Elég feszült a hangulat a cigányság körül és nem úgy néz ki, hogy ez javulni fog. Ezért mindenkinek az lenne a legjobb, ha óvatosan kezelnénk minden kritikus ügyet. Minden árt, ami a feszültségek irányába hat és minden használ, ami a nyugalmat és a megértést szolgálja. A sajtó, a cigány szervezetek, a gárda és egyéb önjelölt okosak tanuljanak meg hallgatni. Már többször megégették magukat, ha ezekben az ügyekben mindenki hallgat és vár a rendőrségre, akkor ma sokkal beljebb vagyunk és nem kell minden pillanatban a robbanástól tartanunk. A rendőröknek persze nem csak utólag kéne „hatékony” nyomozást folytatni, hanem főként rendet tenni és tartani vidéken, hogy megelőzzék a feszültség fokozódását.
Csak a politikusok nyerhetnek
A sajtó felelőssége óriási, nem lehetne az áldozat etnikai hovatartozását sem közölni, ha szigorúan vesszük a média törvényt, de ha nem a törvényt nézzük, akkor még inkább a feszültségek csökkentésére és nem az élezésre kéne helyezni a hangsúlyt. Képzeljük el azt a helyzetet, ha Tatárszentgyörgyről - a New York Times cikk és a sok hisztéria után - kiderülne, hogy nem rasszista elkövetők a tettesek. Ez politikai Hirosima lenne. A Jobbik olyan erősödést érhetne el, amit ma el sem tudunk képzelni. Minek vállalni a kockázatot? Ez olyan helyzet, amiben az ország veszít és csak egyes politikusok nyerhetnek.
Ez nem verseny
Azok, akik most a másik oldalra mutogatnak, Kolompár Orbán, a Gulyás blog és a többiek, gondolkodjanak el csak egy kicsit, mit érnek ezzel el. Úgy állítják be, mintha ez valami verseny, vagy tippmix lenne, ahol vannak győztesek és vesztesek és most ők éppen a győztesek oldalára kerültek és kiélvezik. Ez olyan helyzet, aminek csak vesztesei vannak. Legfőképpen az áldozatok és családjuk és másodsorban, mi cigányok és magyarok. Aki a másikra mutogat, az legyen tisztában vele, hogy visszamutogatnak rá a jövőben, mert lesz még alkalom mindkét oldalon, és ha elindul egy nemtelen versengés, hogy ki árt többet a másiknak, akkor annak nagyon rossz vége lesz. Mindenkinek megvan a maga felelőssége ebben, de értsük meg ez a versengés csak a politikusok érdeke és nem a miénk. A cigány vezetők abban járjanak az élen, hogy közvetítenek és, hogy feddhetetlen életet élnek. A magyar politikusoknak meg a megoldásokon járjon a fejük, ne a politikai nyereségen.
Még ha mindenki becsülettel tenné a dolgát, akkor sem lenne sok esélyünk, hogy megoldjuk ezeket a gondokat, így biztosan csak katasztrófa lehet. Egyesek persze ezt szeretnék, mert akkor nyerhetnek a legtöbbet. Ne segítsünk nekik!
