2009.03.16.
21:22

Írta: Mo21

Magyarország 21 kör Alapító nyilatkozat - Kiáltvány

 Csak másik út van!

Magyarország 21. századi kilátásai aggasztóak. Már az első évtized gazdasági káoszt, politikai bizonytalanságot, a széthúzás felerősödését, populizmust, az erkölcsbe és a demokráciába vetett hit csökkenését, a társadalmi tőke további olvadását hozta. Sajnos, az elmúlt száz év sem volt hazánk sikereinek évszázada. 90 év elég volt, hogy a Nagy-Magyarországtól, a fasizmuson és a kommunizmuson át eljussunk ide, a „Rokkantak Magyarországáig”, ahol 3 milliónál több a nyugdíjas, közel 1 millió a rokkantnyugdíjas, ahol a születésszám rendkívül alacsony, a 7 millió munkaképes állampolgár közül mindössze 2,5 millióan fizetnek adót , ahol a lakosság 20 százaléka funkcionális analfabéta, a diákok tudásszintje sok tekintetben a legalacsonyabb az EU-ban, az értelmiség elvándorlása magas.
Kétségtelenül lejtőn vagyunk, és nem az alján, a következő 100 év még sötétebbnek látszik. A demográfiai folyamatok már 40 év múlva megoldhatatlan gondok elé állítanak bennünket. Olyan világban kellene majd élnünk, amelyben lehetetlen. A mai 7 millió munkaképes már 4,5 millióra olvad, és ebből - a mai helyzetből kiindulva - csak 2 millió dolgozik. A cigányság integrációjának valószínűsíthető kudarca azonban már jóval korábban robbanáshoz vezethet.
 
A válság sokakat kijózanított. Elementáris erővel tört fel: a dolgok nem mehetnek így tovább. Felismertük, a jelenlegi társadalmi elit nem képes a változások élére állni. Sorsunk azonban nem az elit kezében van, inkább az övék a miénkben. Fel kell ismerni: nekünk magunknak kell változni és változtatni! A magyar társadalmon azonban nem látszik a szándék a megújulásra. Sőt, egyre erőteljesebben ragaszkodik régi, de sehova nem vezető „jogaihoz”, egyre jobban hisz abban, az államnak kéne cselekedni helyette.
A jelen reform ötletei a gazdaságra, a költségvetésre koncentrálnak. Nap, mint nap ilyen mondatokat hallunk „az állami újraelosztást 10 százalékkal csökkenteni kell”. Ez azonban, nem értelmezhető társadalmi cél. A cél, hogy fejlődjön az ország, elégedettebbek legyenek polgárai, ne kelljen szégyellni, hogy magyarok vagyunk.
Bajainkat nem úgy hívják, hogy állami újraelosztás, hanem család, oktatás, egészségügy, egyéni felelőtlenség, a közösség hiánya, munkamorál, elöregedés és így tovább. Ezeken kellene javítani, és akkor magától megjavulna a gazdaság. Tűzzünk ki megfelelő társadalmi célokat, valósítsuk meg őket, és akkor egy egészséges társadalomnak egészséges gazdasága lesz.
Elsősorban jövőképre lenne szükség, azt viszont senki sem ad. A gazdasági reformoknál mélyebb változások nélkül csak újabb 10 évre odázzuk el a gondokat. A politikusok azzal biztatnak bennünket, ők képesek megoldani a helyzetet, az értelmiségi reformerek azzal, csak elitcsere kell, és minden rendbe jön. Ne higgyünk nekik! Nincs könnyű út, nem szabad másra kenni saját hibáinkat, megint abban hinni, valaki majd cselekszik helyettünk. A jelenlegi helyzetért mindannyian felelősek vagyunk, és csak együtt tudjuk kivezetni ebből az országot. A politikai elit megújítása csak az első szükséges lépés. Az értelmiségnek, a véleményformálóknak is változni kell, az elveknek kell az embereket szolgálniuk és nem fordítva. Nem lehet a kommunizmus után újra az elvekért feláldozni egy népet. Új célokra, új értékrendre, új közösségre, új társadalmi tőkére, új vezetésre van szükségünk. Reformra, de elsősorban nem gazdaságira, hanem társadalmira, lelkire, politikaira, mert ha nem cselekszünk azonnal, a mai értelemben vett Magyarország 100 év múlva nem létezik.
 
A mai kor csak 1848-hoz hasonlítható. Olyan szintű és jelentőségű változásokat kell végrehajtani, mint amilyen a jobbágyfelszabadítás volt, ha úgy tetszik, fel kell szabadítani a bennünk élő jobbágyot, aki az uraságoktól, az államtól várja élete jobbra fordulását. Több mint reform kell: egy új reformkor, mert „CSAK MÁSIK ÚT VAN!” és azon kell járnunk!
 
 
  • Új közösségre van szükség, meg kell értenünk, egy ország több, mint a területén lakók összessége, egymásra vagyunk utalva, segítenünk kell egymást! Új összhang kell a közösség érdeke és az egyén szabadságjogai között, mert az egyén jogai sokszor elnyomják a közösség érdekeit. Nem szabad megengedni, hogy a közösség újra rátelepedjen a magánéletre, de az egyén jogait csak erős közösség képes megvédeni.
  • Új, esélyteremtő államra van szükség. A gondoskodó állam koncepciója megbukott, mert atyáskodik, nem ösztönzi a fejlődést, szembeállítja a társadalmat azokkal, akik a legtöbbet teszik az asztalra. A rászorultsági elv nem szolgálja a társadalom épülését, ezért ösztönző, esélyteremtő elvvel kell helyettesíteni, amely a közösség életben maradását szolgáló célokat támogat. Egyúttal olyan állam kell, amely képes a törvényes rend fenntartására, meg tudja védeni törvénytisztelő tagjait, képes garantálni a normális életviszonyokat.
  • Újra kell értelmeznünk a társadalmi igazságosságot, a szolidaritást, az egyéni felelősséget, a jogok és kötelességek összefüggéseit, mert túl sok a jog, kevés a kötelesség, sok a közösségi feladat és kevés az egyéni felelősségvállalás és a látszólagos társadalmi igazságosság mögött, súlyos igazságtalanságok rejtőznek!
  • Újra értéknek kell tekintenünk a tisztességet, a kemény munkát, a teljesítményt, ki kell irtani a korrupciót a köz- és magánszférából egyaránt, ne olyan világban éljünk, ahol törvénytelenül könnyebb vagyont szerezni, mint kemény munkával!
  • Új vezetőkre van szükség, akik hivatásuknak és nem szakmájuknak tekintik az ország irányítását, akik előbbrevalónak tartják a közjót, az ország érdekét mindenféle magánérdeknél! Akik képesek vezetni és utat mutatni. Elég azokból, akik folyton a népre hivatkoznak, de valójában csak saját hatalmukat védik. Akik a közvélemény-kutatásoktól várják, hogy irányt adjanak, ahelyett, hogy ők maguk mutatnák meg azt.
  • Meg kell újítanunk a politikát, mert az kontraszelektálttá vált, és legfőbb mozgató ereje a korrupció és a különböző politikai oldalak egymás iránti gyűlölete. Nincs valódi verseny, nincsenek programok és nincs teljesítmény! Táborok vannak, amelyeket nem a közös célok, hanem egy másik iránt érzett gyűlölet tart össze.
  • Végül a legnehezebb és legfontosabb cél: újra értékké kell tenni a családot és a gyereket, mert család nélkül nincs gyerek, és gyerek nélkül nincs jövő!
 
 
A Magyarország 21 Kör nem politikai szervezet. Célja, hogy segítse a társadalom megújulását, szembesítse hibáival és gyengeségeivel, felhívja figyelmét erényeire és lehetőségeire. Jövőképet adjon, rámutasson azokra az irányokra, amerre el kellene végre indulni, és konkrét megoldásokkal szolgáljon ehhez. Segítsen újraértelmezni a ma gondjait, új nézőpontokat bemutatni, és lebontani a tabuk labirintusát, amelyet az elmúlt években építettünk.

 

www.m21.hu
 

 

Szólj hozzá!

Címkék: politika közélet program reform válság állam gondoskodó

A bejegyzés trackback címe:

https://magyarorszag21.blog.hu/api/trackback/id/tr251006350

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.